2011. április 27., szerda

Előzetes: a Harangszó májusi első számából

A Váradi Dalnokok férfikórus felvidéki látogatását és szolgálatait követi végig a lap címoldalas tudósítása. Egy másik írás az önkéntességen alapuló diakóniai szolgálat fontosságát hangsúlyozza, valamint Anyák napi összeállítást is tartalmaz a Harangszó, a királyhágómelléki reformátusok lapjának májusi első száma.

Egy, a Felvidékre szóló meghívásnak tett eleget nemrég, a Közjó Szolgálatában-díjas Váradi Dalnokok férfikórus. A testvérkapcsolatokat építő, eseménydús kirándulásról Ráksi Lajos számol be a lap címoldalán.
A vezércikket ezúttal Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvai lelkipásztor jegyzi. Írásának címe: Édes... A Harangszó anyák napi összeállításában szerepel még Gyökössy Endre Recept című írása, illetve Tóth Rozália és Széll Katalin egy-egy jegyzete, valamint Farkas Antal, Müller Dezső és Soós Anna egy-egy verse.
Gyülekezeti ház avatására és ravatalozó alapkő-letételére került sor Ombodon. A Református élet rovat másik írása a nt. Lugosi Mihály emlékére szervezett élesdi szépolvasó versenyről tudósít.
Gróf Tisza István életműve előtt tisztelet Nagy Árpád, a sorozat második, befejező részében.
A lap diakóniai rovatában Ilyés Szeréna és Orbán Ildi színes, olvasmányos tudósításban ismerteti az Önkéntesség a diakóniai munkában című, Nagyváradon tartott konferencia munkálatait.
A Hírvivő-oldalon többek között Debrecenben tartott romaműhelyről, a Szatmár-szigetlankai imahét záró alkalmáról és Gál Sándor, új gencsi lelkipásztorról és terveiről olvashatunk.
A Harangszó megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com oldalon olvasható.

2011. április 23., szombat

Isten gondoskodása - ünnepi pásztorlevél


Kedves Testvéreim! Húsvétunkat megelőző böjti időben két bibliai esemény nyugtalanította az egyébként sem zavartalan napjaimat. Szinte napi rendszerességgel jutott eszembe az egyiptomi fogságból szülőföldjére vándoroló nép. Velük kapcsolatban elevenedik előttem az a pillanat, amikor a húsos fazekak emlékezete mellett először kapnak a mennyei kenyérből. A másik történet, mely az előbbi párhuzamosa is lehet, a jeruzsálemi sokadalom viselkedése a bevonuló Messiással való találkozáskor.

Mind a két történetnek van egy, egy kérdése. A mennyei kenyérre így kérdeznek: Mi ez? (2Móz 16,15) A bevonuló Krisztus mellett sokan kihívóan kérdeznek: Ki ez? (Mt 21,10)
A történetek Isten gondoskodásáról szólnak. A pusztában és Jeruzsálemben Isten irgalmából érkező életet adó kenyér van jelen. A vándorlás ingyen kenyere és az örökéletre tápláló kenyér. Ezek ajándékként érkeznek a siránkozó és mindig elégedetlen emberekhez, akik kérdéseikkel lelepleződnek. A halál torkában sem tud az ember alázatosabban viszonyulni a meg nem érdemelt kegyelem forrásához. Köszönet helyett kérdeznek. Mi ez? Szemrehányóan nézegetik a mennyei eledelt, amelyért le kell hajolniuk, ráadásul csak egyetlen napig lehet fogyasztani. Mi ez, az elvárások, a követelések, a képzelt érdemek jutalmaként!? Hol van már az öröm, amit éreztek a fáraó hatalma alóli szabaduláskor, hol van a hála az idegenben eltöltött rabszolgaság végéért? A jeruzsálemiek egyenesen a megalázás lenézésével, avagy lenéző megalázással tekintenek a bevonuló Krisztus Jézusra, aki éppen most bizonyítja, hogy nem álpróféta és nem földi király, hanem Isten egyszülött Fia. Ki ez, aki nem holmi királyok közül való, aki nem kényszeríti térdre a hódolókat!?
A hitetlenek máig így kérdeznek: mi az, amit nem mi hoztunk létre; ki az, aki beleszólhatna az életünkbe? Az ilyen magatartásnak keserű gyümölcse az egyéni élet boldogtalansága, a legbensőségesebb kapcsolatok felbomlása, a társadalom belső feszültsége vagy a nemzet megújhodásának késlekedése. Ettől fájdalmasabb, amikor a hívő ember is hasonlóan kérdez, vagy ilyen szellemben cselekszik. Ott ahol kétségbe vonják, hogy mennyei kenyerünk van, vagy, hogy Krisztus a mindenható, ott kiürülnek a templomok, elmenekülnek az emberek, nem születnek örökösök. Ott ahol nincs köszönet a mindennapi, és az örökélet kenyeréért, ott felveri a gyom és a gaz az örökíthetőt, amit később mások kéjes örömmel elbirtokolnak.
A jeruzsálemi bevonulást követő első hely a templom, ahová Krisztus megérkezett. Máté így emlékeztet erre: „kiűzi mindazokat…, akik latrok barlangjává tették (a templomot)”. (Mt 21,12) Így folytatja: „vakok és bénák mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket.” (Mt 21,14) Az, Aki fel fog támadni, hadat üzent nyomornak, betegségnek és halálnak.
Imádkozzunk valamennyien egymásért és másokért, hogy húsvétunk kérdéseinken túl a bizonyosság legyen, mi a feltámadt Jézus Krisztusnak örökösei vagyunk.
Nagyvárad, 2011. március 22.
Áldott húsvéti ünnepeket kíván testvéri szeretettel
Csűry István püspök

2011. április 20., szerda

Húsvéti Harangszó

Ünnepi összeállítást és Református élet-mellékletet tartalmaz, valamint egyebek mellett a 150 éve született gróf Tisza Istvánra emlékezik a királyhágómelléki reformátusok lapjának áprilisi második száma.

„A húsvéti üres sír az a ’bölcső’, amelyből kilépett az Élet Fejedelme, amelyből kisarjadt az igazi élet!” – a lap címoldalán Eszenyeiné Széles Mária húsvéti írása található A feltámadás evangéliuma címen. Ugyanott olvasható Csűry István püspök ünnepi pásztorlevele is, melynek címe: Isten gondoskodása.
A lapszám ünnepi írásai között, a feltámadott Krisztussal való találkozásról ír Balázsné Kiss Csilla, a Lélek csendje rovatban. A húsvéti Harangszó hagyományosan locsolóvers-válogatást is tartalmaz.
A szokásos rovatok is megtalálhatók a lapszámban. A Református élet rovat kétoldalas melléklettel jelentkezik. Tudósítás olvasható a belényesi Wass Albert szavalóversenyről, a magyarkakucsi és a szatmár-szamosnegyedi gyülekezet márciusi ünnepségéről, a Temesvári Egyházmegye lelkészértekezletéről és a Jubileumi Rákóczi Évek rendezvénysorozat, Nagykárolyban tartott zárókonferenciájáról.
Az ifjúsági rovatban ezúttal a köröstárkányi gyermekzenekar mutatkozik be. Arad-Mosóczon is megtartották a női imanapot, melynek részletei Komádi Sándor írásából derülnek ki.
A Mementó rovatban a 150 éve született gróf Tisza Istvánra emlékezik Nagy Árpád, a szalontai gyülekezet gondnoka. A lap megemlékezik Köröstárkány 1919-es fekete húsvétjának áldozatairól is. Vetési László a 89. évében elhunyt nt. Virág Károlyra, a zilahi egyházmegye ny. esperesére emlékezik, életútját és szolgálatát is felidézve.
A Presbiter oldalon a Királyhágómelléki Presbiteri Szövetség Nagyváradon tartott közgyűléséről tudósít Tóth Zsigmond PSZ-sajtóreferens.
A Harangszó megrendelhető és megvásárolható a református lelkészi hivatalokban. A lap a világhálón a harangszo.blogspot.com címen olvasható.

2011. április 10., vasárnap

Isten erőnk és várunk- Szatmári presbiteri konferencia

Április 9-én, szombaton délelőtt 10 órára érkeztek a Szatmári Egyházmegye presbiterei a Szatmár-Láncos templomban tartott presbiteri konferenciára. Mintegy 80 „vén” volt jelen az együttléten, ahol lelkileg föltöltekezhettek arra, hogy örömmel végezhessék tovább Istenért és egyházközségükért presbiteri szolgálatukat. A 45 gyülekezetből 11 gyülekezet képviselte magát.

Korda Zoltán, a Szatmár-Láncos gyülekezet lelkipásztora hirdette az igét az 1Kor 1,18 alapján. A házigazda-lelkipásztor igehirdetésében elmondta: Lehet, hogy sokaknak bolondság, másoknak botránkozás az evangélium; lehet, hogy éppen ezért nehézzé válhat a szolgálatvégzők munkája, de nekünk, akik hisszük ez Istennek ereje. A húsvéti feltámadásról szóló evangéliumhoz csak Nagypénteken át vezet az út, de ott a kereszt tövében mindent újra lehet kezdeni, helyre lehet hozni emberi kapcsolatokat, családi problémákat, egyéni és közösségi gondokat.
Tatár Miklós, egyházmegyei PSZ-elnök megköszönte az igehirdetés szolgálatát, majd átadta a szót az egyházmegye vezetőségének. Kovács Sándor esperes az 1Pét 5,1-2 alapján köszöntött: Az a presbiter tudja örömmel vállalni a szolgálatot és nevelni a nyájat, aki megbizonyosodott a golgotai kereszt igazságáról. Az esperes megkérte a presbitereket, hogy segítsék a lelkipásztorok munkáját, mert együtt presbiter és lelkész, Krisztussal el tudja vezetni Isten anyaszentegyházát egyik parttól a másikig.
Csűry Miklós főgondnok friss tapasztalatát osztotta meg az egybegyűltekkel. Az utóbbi hetekben esperesi vizitáción vett részt néhány gyülekezetben, ahol örömmel láthatta: él a hit!
Király Lajos főjegyző a „barát” szó bibliai jelentését osztotta meg, mely a „legeltetni” igéből származik. Együtt legeltetni, jót tenni áldozatkészséggel, ha baj van, akár éjjel segíteni egymáson, ez az igazi barátság. Legyünk barátai egymásnak.
Tatár Miklós PSZ-elnök ezután beszámolt az elmúlt év eseményeiről, majd Ilyés Jenő jegyző a Presbiteri Szövetség pénzügyi helyzetéről adott számot. Megkérte a gyülekezetek presbitériumait, hogy aktívabban vegyenek részt az eseményeken, és anyagilag is támogassak azokat, befizetve rendesen a tagsági díjakat. Márton Jenő, a Presbiteri Szövetség kerületi jegyzője, aki Nagybányáról érkezett, hozta az ottaniak üdvözletét.
Keresztúri Sándor Zsolt szatmárgörbedi lelkipásztor tartotta az első előadást: Milyen presbiterre van szüksége az egyháznak? címen. Elmondta, hogy amikor egyszer a gyülekezetben bejelentette, hogy presbiteri bibliaórákat kellene tartani, akkor az egyik presbiter megkérdezte: „Miért? A tiszteletes úr nincs velünk megelégedve?” Ő meg van elégedve, de ahogyan igaz az, hogy az ember holtig tanul, a presbiternek is állandóan fejlődnie, erősödnie, épülnie kell az Ige fényében. Aki hisz, törekszik és akar, az lehet jó presbiter.
Dr. hc. Szabó Dániel, a sokat megélt világvándor volt a nap második előadója. Aznap másodjára tartott előadást, ugyanis a Királyhágómelléki Nőszövetség vezetőségi találkozóján is szolgált, Szatmár-Szamosnegyeden. Élettapasztalat és Istentől jövő bölcsesség áradt az előadó szavaiból, biztatván és erősítvén az egybegyűlteket. Hinnünk kell és lehet, hogy Isten meg akarja tartani népünket, terve van velünk. Biztosak lehetünk abban, hogy Isten, a világ Teremtője és Ura nem „egy csődöt mondott üzlet vezetője”, hanem győzelmünk, erőnk és várunk. Népünknek nem az a legfőbb baja, hogy külföldi segítségre szorul, nem a pénzhiánnyal van a probléma, hanem az „istenhiány”. Márpedig, ahol Isten, ott szükség nincsen.
Az együttlét után a Kálvineumban szeretetvendégséggel ért véget a konferencia. (A Refszatmár.eu nyomán)